A dédi térdkalácsa és más tárgyi tévelygések

Hasznunkra vannak nap mint nap, ránk köszönnek úton-útfélen. Mesélnek múltról, szólnak jelenről, láttatnak jövőt. Tárgyaink. A praktikus esernyő (nem kell külön locsolni), a szeszélyes cipzár (időnként, jaj, sztrájkba lép!), a tangányi tanga (össznépi izgalmakat gerjeszt), a sokoldalú kütyü (más, mint a ketyere), a leggyengébb láncszem (van baj, ha elszakad), a bájos felmondólevél (nem kedvez a libidónak), a dedikált könyv (neki is megvan a maga sorsa), az óriásplakát (sehol egy hajkorpa). És még a rendszerfüggetlen mézesmadzag, a filozofikus hajlamú bontott tégla, a családi fotó dédikénk szégyellős térdkalácsával, a vágyva vágyott húsosfazék, a hatalommániás hóember, az őrjítő farsangi jelmez, az élet-halál ura karszalag. Meg még az étlap, a fűnyíró, a könyvjelző, a légkondi, a matrica, a kátyú, a függőfolyosó, a turi ruci, a tojás, a hab a tortán... És hab a tortán: mindannyian ebben a kötetben.