A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig - Hajóépítés Budapesten

Egykor a vadregényes, szabályozatlan mederben futó Duna vizét vitorlával és evezővel hajtott hajók járták, sodrásiránnyal szemben pedig állati, vagy emberi erővel vontattak. A reformkor idején gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően indult meg a gépi hajózás. Ma már nehéz elhinni, de valaha ezrek éltek és dolgoztak a „székesfőváros” hajógyáraiban. Hajógyári munkásnak, különösen szakmunkásnak lenni komoly előrelépést jelentett a vidékről - a jobb élet reményében - a fővárosba érkező emberek számára. S a gyárak nem csak munkalehetőséget adtak, kulturális életük is pezsgő volt, saját könyvtárak, dalárdák, színházi előadások, sportesemények nyújtottak tartalmas szórakozási lehetőségeket az alkalmazottaknak. Az 1945 utáni években először jóvátételként, majd később már a tervgazdálkodás részeként tömegével készültek a Szovjetunió, illetve a szocialista tábor többi országa számára a folyami, illetve tengeri személyszállító és teherhajók. A „vörös birodalom” összeomlásakor azonban a magyar hajóépítés nem tudott megbirkózni a gazdasági átalakulás teremtette új helyzettel. A bőségesen illusztrált munka a tudományos ismeretterjesztés szép példája, amely méltán tarthat igényt a szakma, s - könnyen érthető, olvasmányos nyelvezetének köszönhetően - a szélesebb olvasóközönség figyelmére is.