A Flamand légiháború 1918

Az emberiség addigi legvéresebb háborújának utolsó éve egyszersmind olyan időszakot is, jelentett, amikor a légi hadviselés taktikájának teljesen új dimenziója jött létre, és ezzel alapvető fontosságú katonai lehetőséggé vált. A könyv arról nyújt képet, hogy 1918 áprilisa és novembere között milyen fejlődésen mentek keresztül a légi harceljárások. A leírás az 1917-es esztendő eseményeinek összefoglalásával kezdődik: légi haderő és ütőképesség szempontjából elemzi a szövetséges és a német csapatok helyzetét. Ezt annak a bemutatása követi, hogy a szövetséges repülőegységek milyen szerepet játszottak a Ludendorff-offenzívák megállításában, majd a német Schlachttfliegerek - csatarepülő-századok - ismertetése következik, amelyek a II. világháborúban bevetett, hírhedt Stuka-kötelékek elődeinek tekinthetők. A szerző kitér azokra a légitámadásokra is, amelyeket német Gotha bombázók, és zeppelinek hajtottak végre Dél-Anglia légterében, és bemutatja. hogy miképpen alakult ki a brit légvédelmi rendszer magja, azé a rendszeré, amelyet több évtized múlva Dowding tökéletesített az angliai csata idején. Az új harci gépek fejlesztése 1918-ban korábban soha nem tapasztalt lendületet kapott, de a német modellek a háborúnak még ebben a késői szakaszában is korszerűbbek, mint a hadrendbe állított szövetséges típusok. A könyv főként a flandriai eseményeket tárgyalja, de szó esik az Északi-tenger fölött vívott légi harcokról és az első repülőgép-hordozók bevetéséről is.