A gyengék birodalmai

A felfedezések korát, Vasco da Gama és Kolumbusz Kristóf útjait Afrika, Amerika és Ázsia európai gyarmatosítása követte. A 15-18. század európai terjeszkedése átalakította a világot azzal, hogy megteremtette az első, valóban globális politikai és gazdasági rendszereket. A hagyományos magyarázat szerint az európaiak a katonai erőfölényüknek köszönhették a dominanciájukat. J. C. Sharman, a cambridge-i egyetem professzora ebben a könyvben megkérdőjelezi ezt az elméletet, alternatív magyarázattal szolgál, továbbá az eurocentrizmussal szakítva teljesen új nézőpontot kínál a nemzetközi politika, sőt a világtörténelem elmúlt fél évezredének vizsgálatához. Sharman szerint egyrészt az európaiak a kora újkorban nem élveztek jelentős katonai fölényt, terjeszkedésük legalább annyira az alkalmazkodás és alárendelődés története, mint a dominanciáé. A spanyolok, portugálok, hollandok a tengereket uralták, a kereskedelmi útvonalakat akarták ellenőrizni, de Afrikában és Ázsiában általában tiszteletben tartották a helyi államok, közösségek szárazföldhöz fűződő érdekeit - utóbbiakat viszont a tenger nem érdekelte. Az újkor kezdetén - mondja továbbá Sharman - a legnagyobb hódítók és birodalomépítők valójában ázsiai hatalmak voltak, például az oszmánok a Közel-Keleten, vagy a Ming- és a Csing-dinasztia Kínában. Amerika meghódítását viszont a demográfiai katasztrófát okozó járvány tette lehetővé. Ebből a nézőpontból a Nyugat dominanciája inkább a kivételt, Ázsia 21. századi felemelkedése pedig a normához való visszatérést jelenti.