A haza felé

"Simon Géza egyike azoknak a "külföldre szakadt hazánkfiainak", akik 1956-ban, a forradalom leverése után hagyták el az országot. Ebben a kötetben azokat az útirajzait és publicisztikai írásait gyűjtötte egybe, amelyekben részint a korábbi - 1965-től amerikai állampolgárként tett - magyarországi kirándulásainak élményeit, részint - 2003-tól - már az itthon töltött hosszabb időszakokban szerzett tapasztalatait vetette papírra. Az írásokból megismerhető életút, valamint az ezredforduló magyar történelmének éles kontúrokkal kirajzolódó vázlata önmagában is érdekfeszítő olvasmány, de a kötet igazi értékei nem az események rögzítésében, a tájak és emberi karakterek színes ábrázolásában, hanem azok irodalmi értékű feldolgozásában rejlenek. A "civilben" orvos Simon Géza egyaránt birtokolja a realista prózaíró és az alanyi költő alkati adottságait. Az előbbi teszi alkalmassá arra, hogy kíméletlen kritikát gyakoroljon a társadalmi, a politikai élet visszásságaival, torzulásaival és a "közönséges" emberi gyarlóságokkal szemben, az utóbbi szabadítja fel benne a sugárzó érzelmeket, amelyek hazájához és a - határainkon belül és a rajtuk kívül élő - magyarság ügyéhez kötik. A haza felé olvasóit nem szórakoztatják regényes történetek, de nem fárasztják nevelő célzatú tanmesék és elvont teóriák sem. A kötet minden sorából saját világunk hétköznapi tényeire ismerünk, de azok rejtett összefüggéseit az író látószögéből ismerhetjük fel. Egy olyan ember látószögéből, aki - miközben zavarba ejtő műveltséggel és politikai tájékozottsággal igazodik el a világban - sérülékenyen érzékeny lélekkel minden régi és minden új emberi kapcsolatában önmagát: identitásának támasztékait keresi. És ez a szenvedélyes identitáskeresés bennünket, olvasókat is magával ragad: környezetünk mélyebb megismerésére és szigorú önvizsgálatra késztet. Kulin Ferenc"