A kilencedik

Éhség. Hideg. Nyomor. Félelem. A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilencéves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban 11 gyermek él húsz négyzetméteren. 1968-at írunk... A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról képzeleg, hogy milyen lesz, ha egyszer felépül majd a ház, ahová beköltözhetnek. Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy ezt megtudhatja-e valaha is. Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.