A kreatív gondolkodás lehetősége

Az intelligencia mellett a kreativitás olyan személyiségi összetevője, adottsága az egyednek, amely az életben való boldogulása szempontjából fontos szereppel bír. Éppen erre és a társadalom közös jövőjére gondolva foglalkozik Borsos Szabolcs a témával, hiszen „a gyerek, aki ma iskolás, egy évtized múlva adózó polgárként igyekszik helytállni a mindennapok sűrűjében". Ám éppen a mai romániai iskolában, tanügyi rendszerben van nehéz helyzetben a kreatív gyermek, hiszen az adott közegben nem ez a kívánt és fejlesztett adottság; a rendszer a maga korlátai miatt nemigen tud mit kezdeni a kreativitással, a normák seregével körülvett, olykor a tanár számára is áttekinthetetlen, sőt, értelmetlen előírások seregével túlontúl körbeszabályozott iskolai életben elvész az egyéniség, az eredetiség, a megoldásorientáltság, s marad a leckefelmondás, akár a magolás, az automatizmus, s az ebben a közegben performáns diák számít sikeresnek. Mindezek ismeretében számot tevő a pedagógus figyelme a téma iránt. „Borsos Szabolcs az emberi lényeget feszegeti, azt a határt járja be ebben a könyvében [a kreativitásról szólóban], ameddig csak emberként juthatunk el. No nem az állatokhoz, hanem a többiekhez, sőt önmagunkhoz képest. Mert azt az emberi képességi tulajdonságot vagy tulajdonsági képességet ragadja meg igen éles elmével és nagy elemző biztonsággal, amely eredetien, addig nem tapasztalt módon változtat a körülményeken vagy fogja fel és mutatja be ezeket a körülményeket és önmagát. Azaz az emberséget bővíti soha nem látott módon, soha nem járt utakon." Ezt állítja a kötethez írt előszavában Darai Lajos Mihály, a filozófiatudományok kandidátusa. A szerző vallásos perspektívából a kreativitásban is Isten tulajdonságát és az embernek szóló adományát látja. Úgy határozza meg, mint a problémamegoldás talán legmagasabb megjelenési formáját. Ugyanakkor interdiszciplinári-san közelíti meg témáját, s a legnagyobb erénye, hogy nem ragad le saját tudománya keretei közt, de nem is pszichologizál pusztán, hanem a társadalomelmélet szempontjait is beleviszi írásába, ugyanakkor esszészerűen és olvasmányosan, mintegy gondolkodtatva, együtt gondolkodva vezeti az olvasót azokon az utakon, amelyeket maga is bejárt s amelyeket megfontolásra érdemesnek tart. Természetesen ugyanakkor a perszonálfilozófiai perspektíva erőteljesen jellemzi Borsos Szabolcs gondolkodását, ezért nem véletlen, hogy a kreativitásról szóló kötete lapjain is helyet kap. Kiegészíti ezt a mentálhigiénés megközelítés, amellyel a gondolkodásfolyamot zárja, s amelyben a pedagógiában használható új módszereket is vázol. „A mentálhigiénés megközelítés abban segíthet, hogy felajánl egy negyedik látásmódot, amely kritikával illeti mindhárom síkot és közben megtanít a következőkre: ellentmondásainkra figyelmeztet, a hatalommal szembeni állandó kritikára sarkall, veszteségeinket is tudatosítja bennünk, illetve segít jövőképünk kialakításában." (Bodó Márta)