A magyar nyelv nagyszótára III. - B-bes

A 18 kötetesre tervezett sorozat harmadik kötete a b betűs címszavak első felét tartalmazza. A szótári rész 2279 szócikkben 2248 önálló, illetve 746 alcímszót, továbbá 85 értelmezett szókapcsolatot dolgoz fel, összesen 8331 jelentésegységre bontva. A szavak bemutatását 29 907 példamondat gazdagítja, valamint 244 alaki és 26 szócikkfejes utaló segíti az eligazodást. A kötetben helyet kaptak a Segédletek kiegészítései és javításai, valamint a példamondatokban előforduló rövidítések jegyzéke. A magyar nyelv nagyszótára a magyar nyelvtudomány eddigi legnagyobb szótári vállalkozása, amely a magyar lexikográfiai gyakorlatból még hiányzó, új műfajt képvisel. Történeti jellegű értelmező szótárként legfontosabb feladata a szavak jelentéstartalmának kibontása és e jelentések viszonyrendszerének ábrázolása. Nem csupán a mai nyelvállapot szókészletét tükrözi és elemzi a lexikográfia eszközeivel, hanem címszóállományában, szótárazott jelentéseiben és példamondataiban egyaránt túlnyúlik a szinkrónia határain, és történeti dimenziót érvényesít, amikor az elmúlt csaknem 230 esztendő szókincséből merít. Az adatbázisként készülő, 18 kötetesre tervezett szótár százezer szócikkben mintegy 110 ezer címszót dolgoz fel, az irodalmi és köznyelv szókincse mellett bőségesen válogatva az archaikussá vált szavakból, a csoport- és rétegnyelvek, a nyelvjárások, a szleng stb. szókészletéből is. A korábbi szótáraknál teljesebben és tagoltabban adja vissza az egyes szavak jelentésszerkezetét, következetesen feldolgozza a frazeológia körébe tartozó ún. értelmezett szókapcsolatokat, idiomatizmusokat. Nyelvtani szemléletében, szófaji rendszerében, illetve a szavak nyelvtani-szófaji elemzésében figyelembe veszi a grammatikai kutatások legkorszerűbb eredményeit. A Nagyszótár egyedülálló a magyar értelmező szótárak között a tekintetben is, hogy – mint szövegbázisra, ún. korpuszra épülő szótár – konkrét nyelvi anyag elemzése alapján készíti el a szavak lexikográfiai leírását, és minden címszava valamennyi jelentését, értelmezett egységét korrekt bibliográfiai hivatkozással ellátott példamondattal illusztrálja. Ez a régóta várt, hézagpótló, a magyar nyelvtudomány nagy adósságát törlesztő mű nem csupán a nyelvészet – különösen a szótörténet –, az irodalomtudomány és társtudományaik kutatóinak lehet majd fontos segédeszköze, hanem a nyelvtanulóktól a kultúrhistória iránt érdeklődőkig sokak számára lesz haszonnal forgatható mű.