A makkabeusok második könyve

"Arra intem mindazokat, akik könyvemet olvassák, hogy ne szoruljon el szívük a bajok láttán, hanem vegyék figyelembe azt is, hogy a büntetések nem népünk elpusztítására, hanem fenyítésére szolgáltak. Hiszen már az is igen nagy jóindulat jele, ha az istentelen tetteket elkövetőket nem hagyja sokáig büntetlenül [az Isten], hanem azonnal utoléri őket a megérdemelt büntetés. A többi nemzetnél ugyanis türelmesen kivárja az Úr, amíg eljutnak a bűneik teljességéig, és akkor szabja ki rájuk a büntetést, velünk azonban nem így bánik, hogy később ne kelljen kitöltenie ránk a bosszúállását, amikor bűneink tetőpontjukra hágnak. Ezért soha nem vonja meg tőlünk irgalmasságát; még ha balsorssal is fenyít is minket, soha nem hagyja el saját népét." (A Makkabeusok második könyve 6,12-16)