A pillanat öregkora

"A pillanat végül nő képében jön. Retiküljébe nyúl, elővesz egy fotót. „Azt ábrázolja, hogy nem vagy rajta. Érted?” Vörös sivatagi táj, hegyek ékágéja. Út nincs, minden hely utakból szőtt. Nézem, a reményfal szétnyílik, sirokkó üvölt, homokszemcsék karcolják arcomat. „Értem. Már nem lehetnék bárhol.” És a megértésben, a gyíktüskés, árnyékszín bokrok közt már emeli fejét egy illattalan, fekete virág."