A rendellenesek

Michel Foucault A rendellenesekről szóló előadásokat, amelyeket a tudás és a hatalom kérdéseinek és összefüggéseinek szentelt, 1975. január–március között tartotta a Collège de Franceban. Ezekben azokat az elemzéseit fejleszti tovább, amelyeket az 1970-es évek elején kezdett meg, és amelyekből a Felügyelet és büntetés, illetve A tudás akarása című művek is születtek: a fegyelmező és normalizáló hatalom, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó orvosi, pszichiátriai, kriminológiai stb. „embertudományok” megjelenéséről van szó, amelyek létrehozzák a „rendellenes” individuum alakját. Foucault rendkívül sokszínű és terjedelmes forrásanyagon közeledik a „rendellenes” egyének problémájához. Elemzései az igazságszolgáltatásban a 19. század óta egyre fontosabbá váló pszichiátriai szakértői véleményekből indulnak ki, majd felvázolják az ösztön és a vágy genealógiáját a gyónásban és a lelkivezetésben igen nagy szerepet játszó vallomás technikái alapján. A 20. századi „rendellenes egyének” eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.