A sorsvadász

Falcsik Mari verseit az erőteljes képiség, a vizuális motívumok gyakorisága mellett a tudatos formahasználat jellemzi. A gyakran egy egyszerű természeti képből vagy hétköznapi élethelyzetből kibomló versek megragadó, néhol finoman ironikus egyéni variációk a gyermekkori eszmélés, a kamasz- és fiatalkor emlékeire, a felnőttkor és a női lét meghatározó pillanataira, a szerelem és a csalódás tapasztalataira.