A személyiségi jogok hazai elmélete

A Szerzőnek a személyiségi jogok elméletéről szóló - egy nagyobb lélegzetű munka első részeként megvalósult - darabja, amely önmagában is teljes, önálló és magas színvonalú szellemi alkotás, a téma hazai forrásvidékét járja körül. A magyar magánjog fejlődéstörténetéből - annak politikai, gazdasági és társadalmi, tehát szociológiai szemléletű hátterét is kibontva - egy olyan korszak megelevenítésére vállalkozik, amelyben a jogfejlődés és a közjogi-magánjogi jogbölcselet talán legizgalmasabb szellemharcai dúltak, és amelyet az azt követő hazug és hamis kor a feledés »éji homályába« süllyesztett. Így a forrásvidék megelevenítése hazai jogirodalmunknak egy meg magyarázhatatlan és indokolhatatlan hiányát pótolja. Az értekezés úgy elméleti - sőt bölcseleti -, hogy történeti. Nem leíró, hanem eszme- és kodifikációtörténet. A XIX. századvég, a századforduló és az új század első évtizedeinek szellemhistóriáját úgy hozza a múlt gyomrából felszínre, hogy az olvasónak az a benyomása, mintha a »magyar Buddenbrookok és Hagenströmök« szembenállása, az eötvösi-deáki örökösök és a modern szabadelvű liberálisok szellemharca valóságosan megelevenedne a magyar politika- és kultúrtörténet színpadán. Mindezt lebilincselő stílusban, nyelvi tömörséggel és leleménnyel és olyan beleéléssel, amely a kor kései búvárai között egészen kivételes és egyszeri. (Részletek Lábady Tamás Ajánlásából)