A Sziklakórház végnapjai

1944 vége, 1945 eleje Budapest lángokban, a hatalom a nyilasok kezében, a németek a Várban, a szovjetek a külvárosban... A magyar Sztálingrád. * Egy maroknyi elszánt ember küzdelme a Sziklakórházban. * És egy csodálatos szerelem. * És Karády Katalin: Hiába menekülsz, hiába futsz, A sorsod elől futni úgysem tudsz. Budapest ostroma a II. Világháború egyik legnagyobb harci cselekménye volt, amelyet nem hiába neveznek második Sztálingrádnak. A könyvben ennek az ostromnak a legutolsó szakasza, a csapdába szorult Budai Vár körüli harcok és a végső kitörési kísérlet képei elevenednek meg. Nem marad ki a regényből a szerelem sem, amely a fiatal Zoltán és egy menekült, bujkáló lány, Mariann között szövődik. Feltűnik a könyvben varázslatos énekével Karády Katalin is, a korszak híres színésznője, aki a sebesült katonák vigasztalása mellett, igaz emberként részt vett a bujkálók megmentésében is. A könyv legmegrázóbb része a Kitörés leírása, amely az apokaliptikus hiábavaló harc rettenetes látványait vizionálja. Az a tény, hogy a Széll Kálmán téren és az Olasz fasorban közel 20 000 ember esett el önmagában is döbbenetes. Többen mint a mohácsi csatában, vagy a Normandiai Partraszálláskor az Omaha Beachen az amerikai katonák közül. A könyv emléket szeretne állítani azoknak a fiatal életeknek, akik a sors akaratából belesodródtak ezekbe a végső harcokba. De emlékeztet azokra az orvosokra és segítőikre is, akik a pusztulás és könyörtelen mészárlás közepette, mégis valami atavisztikus erővel, a végsőkig elszántan az emberi életek megmentéséért küzdöttek.