Alagútnapok

Még szinte alig indult el pályáján Acsai Roland, verseivel máris figyelemre méltó elismerést vívott ki mind a szakmai közvélemény, mind a költészetkedvelő olvasóközönség körében. A kései Nyugat és az Újhold verseszményén nevelkedett szerző kivételes formakultúrával, páratlan nyelvi leleményességgel és stiláris koherenciával alkot. Sikeresen elegyíti soraiban a megrendültség szavait a szleng helyénvaló kifejezéseivel, a nyelvhasználat általi önmeghatározás és világértelmezés új minőségét hozva létre ezzel. A felfokozott érzékenységű létezés pokoljárása rajzolódik ki az új kötetben, az elviselhetetlenség olyan foka, mely gyakran fordul agresszióba önmaga ellen is. Minden szenvedést magáénak érez, minden szenvedőt óv, minden esendő lényt védelmébe vesz, védekezve a végesség tudatából eredő szorongás ellen. A szorongás és félelem, melynek, furcsa módon, mégis megtartó ereje van, végigvonul az egész köteten.