Állatságok, növénységek

"Alapvetően pesszimista vagyok, hogy boldoggá tehessen minden csalódás. Ezért arra érzek mennybéli ösztönzést vagy ördögrugdosást, hogy szüntelenül tegyek valamit, s nyomban arra, hogy könnyű szívvel átlépjek ezen a valamin. Persze a "csalódás öröme" nagyon illanó (de hát mi nem az?). Hanem a boldogságnak és az örömnek van egy csalfa tulajdonsága: emlékeinkben és reményeinkben foglal helyet. A mindenkori jelenünkben ritkán érhető tetten. Ha jelenünk múlttá vált, alattomosan megjelenik, ha jövőnk jelenné, hűtlen szeretőként eltűnik. Ha a boldogság és az öröm netalán még emlékeinktől és reményeinktől is távol tartja magát, akkor jelenünk sincs, mi magunk sem vagyunk. Ne is számítson ránk a Statisztikai Hivatal. Ami pedig azt a bizonyos átmeneti állapotot illeti, amit összefoglalóan életnek nevezünk, annak még itt vagyok, bármilyen kiismerhetetlen is, és - nem tudok csinálni mást, csak mindig mást - szavakkal is festek, és képekkel is beszélek, miközben csalódásaimban bizakodom. Ami pedig a jövőt illeti: Öregszem, fogy az időm, Tehát törekszem, s midőn egyetlen célt szolgál minden tettem - mit is? Te jó Ég! Elfelejtettem Nagyon kérem, nem kell komolyan venni, amit mondok. Ezt komolyan mondom."