Az állameszme kritikusa

Elemzés és interpretáció sokszor kevésnek bizonyul; ahhoz, hogy megértsünk valamit egy vizsgált korszakból, ismernünk kellene elszenvedői gondolatfűzését, logikáját, nyelvezetét. A gazdaságtörténet fontosságát az összmagyar történettudományban az utolsó évtizedekben egyre többen ismerték föl, szlovenszkói vonatkozásban azonban a jelentőségét kevesen tudatosították. Az akkori magyar nemzeti szólamokat ismerni véljük - de igazából azt kellene okadatolva látnunk, hogy a csehszlovák demokrácia hogyan zárta ki számos vívmányából a kisebbségeket. Gaucsík István munkássága ezért hézagpótló a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti történetének kutatásában. Tarján Ödön, akinek írásaiból Gaucsík e válogatást készítette, egy időben a szlovenszkói magyar kisebbségi politika egyik fő programadója volt - nemcsak a gazdaságpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor koncepciózus gazdaságpolitikus volt, aki nem puszta retorikára, hanem érvekre, szigorú tényekre, vitathatatlan adatsorokra építette tanulmányait és cikkeit. Még akkor is, ha - amint ezt Gaucsík is bizonyítja - nem volt minden helytálló abból, amit Szlovenszkó két világháború közötti gyarmatosításáról mondott. Nagyon fontos, hogy a korabeli magyar ellenzéki politikusokéi közül az elsők között éppen az ő könyvét vehetjük kézbe. Járulékos haszon, hogy írásainak kiadása a szlovenszkói magyarság egyik olyan csoportjának a létét és a korabeli kisebbségi életben való jelenlétét is demonstrálja, amelyről alig esik szó: a magyar identitású, magyar kultúrában élő és azért nagy áldozatokat hozó zsidóságét. Egyúttal fricska ez a kötet azoknak, akik egy újraéledő mítosz szerint a magyar szabadkőművességet az egykori Magyarország sírásójaként igyekeznek beállítani, noha - legalábbis szlovenszkói magyar vonatkozásban - az ismert idevágó adatok szerint tagjai közül sokan jelentős pozitív szerepet töltöttek be később a kisebbségi közéletben és az ellenzéki politikában. Filep Tamás Gusztáv