Az idő partjain

Nao, a japán tinédzserlány, az öngyilkosság gondolatát fontolgatva akarja papírra vetni dédnagyanyja, egy száznégy éves buddhista apáca történetét. Naplójára Ruth, a japán származású írónő bukkan rá az óceán túlsó partján, a cunami után. E három figyelemre méltó nő párhuzamos története innentől kezdve összekapcsolódik, s ahogy egymás életén tűnődnek, a saját sorsuk is megváltozik: a jelenidőben feloldódik a múlt és új értelmet nyer. Az idő partjain egyszerre bölcs tépelődés és sodró lendületű próza a természeti katasztrófák és a válság nyomán felkavarodott világunkról. Vajon hogyan fér meg egymás mellett a testi és lelki terrort átélő japán iskoláslány, az írói válsággal küzdő Ruth, a buddhista apáca és a mosómedve-támadást túlélő macska története? Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan? Mit tehet gyötrődő rokonai lelkéért halála előtt a vén Dzsiko? Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében? A 2013-ban Booker-díjra jelölt regényében Ruth Ozeki ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ő maga amerikai apa és japán anya gyermekeként született. 2010 óta zen buddhista pap. Ha mindezek után az olvasó azt gondolja, hogy a névazonosság nem véletlen, akkor egy időre érdemes a könyv visszatérő motívumát felidézni: a kettő nem ugyanaz, de nem is más.