Az ítéletidő

„Ki a franc gondolkodna a világvégén, ha éppen vásárolni megy, kezében a gurulós szatyorral.” Ferencvárosban egy napos októberi reggelen beszakad az útburkolat, meggörbülnek a villamossínek ‒ és ez csak a kezdete a közelgő világvégének. Mert a világnak vége van, ha egy betonszállító teherautó rakománya beömlik egy Škoda ülésére, és vége van akkor is, ha átjáró nyílik ég és föld között az Angyal és a Mester utca sarkán. De a világ, benne Magyarország és Budapest, a jelek szerint nem akar tudomást venni arról, hogy megérkezett az apokalipszis. A világot az se érdekli, hogy a születésekor minden ember mellé két őrző rendeltetik, az egyik a jobb válla felől, a másik a bal felől vigyázza. Az egyik a jóra tanítja, a másik bűnbe csábítja. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk, ám, hogy mi volt a jóra és mi volt a bűnbe vezető döntés, csupán az utolsó pillanatban világosodik meg, amikor már nincsen visszalépés. Humor és mágia, pusztulás és megváltó szerelem különös fordulatai keverednek a 2016-ban váratlanul elhunyt író utolsó regényében.