Az öt koponya

Részlet a könyvből: Elfojtott sikoltás harsant föl a hűvös éjszakában és Miles Sefton nyugtalanul fordult meg álmában – Átkozott hiéna! – dörmögte félálomban. Már ismét jóízűen aludt, mikor a sikoltás megismétlődött. Ezúttal riadtan ült föl az ágyában, és a sikoltás még ott csengett a fülében. – Az ördögbe, mi lehet ez? – tűnődött magában. Pár másodpercig is eltartott, míg ráeszmélt arra, hogy már nem a sátrában van, valahol Közép-Afrikában, hanem Johanessburg egyik fogadójában. Tapogatózva kereste a falon a villamos lámpás csapját, s ahogy a szobában világosság lett, kibújt az ágyból cipőt húzott és feszülten hallgatózott. Megnézte az órát: fél kettő volt. Most halk zokogást hallott a néma csöndben. Erre fölállt, és kabátot húzott a pizsamájára, kinyitotta az ajtót és kikandikált a folyosóra… A rézsútosan átellenben fekvő szoba ajtaja alatt, a hasadékon át, fénysáv verődött a folyosóra, odament és kopogtatott az ajtón. Elfojtott sikoltás hallatszott belülről, s mindjárt rá halotti csönd. Sefton másodszor is kopogtatott: - Beteg talán valaki, vagy megsebesült? - kérdezte. - Talán segítségére lehetek?...