Balassa Bálint 1551-1594

Balassát hosszú időn keresztül vallásos költeményei után ismerték és magasztalták. Világi dalai közül, melyeket rideg kora «fajtalan énekeknek» nevezett, csak kevés volt ismeretes. Egy szerencsés véletlennek köszönjük a Radvánszky-kódexet s abban virágénekeinek új, addig csak sejtett gyűjteményét, melyet az újabb kutatásoknak még sikerült gazdagítani. Ma talán halványabbnak látjuk azt a fényt, mely őt a XVII. században istenes énekei alapján beragyogta, de mily nyeresége van irodalmunknak virágénekeiből? Magában véve a Balassa-kérdésnek is van története s annak fejlődése szinte oly érdekes, mint Balassa Bálint költői egyéniségének kibontakozása. Ellentétek és feltevések váltogatták egymást, míg nem az idő megfordult felette s a trubadur helyét elfoglalja az oligarcha, a vallásos költőt meghaladja a szerelmeknek lángoló szívű dalnoka. Az illúziók szétfoszlottak s előttünk áll a XVI. század erős, daczos és hatalmas daliája.