Bölcsek, balgák, bolondok

„Ez a kis, öreg hölgy, ahogy könnyek patakzanak arcán, ő maga térden, a kezét tördeli, ajkai mozognak, szavakat nem ejt, könyörög… Nincs ott senki más. Most fülel. Nincs ott senki. Hallucináló pszichotikus egy elmekórház zárt osztályán? Vagy imádkozik egy székesegyházban? Ugyanaz a személy lehet ez is, az is.” Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok  Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként.