Bolygó-meditációk

Talán az istenekkel szemben kifogásolható, ha kifejezhetem magam így, hogy pontosan az emberek számára legértékesebbet helyezték rejtett életoldalaikra, hogy bizonyos mértékben a kinyilatkoztatásban nem viseltettek az istenek az ember iránt tisztelettel, az iránt, ami az ember számára a legértékesebb. Ha úgy lenne, akkor az ember magasabb értelemben véve erõtlen maradna. Pontosan azáltal jutunk szellemi-lelki erõkhöz, amik aztán egész létünket képesek áthatni, hogy tulajdonképpeni emberi méltóságunkat és emberlétünket ki kell vívnunk, hogy szellemileg-lelkileg valamit tegyünk, hogy egyáltalán igazi értelemben véve emberekké váljunk. És ebben a legyõzésben, ebben a szükségességben, hogy valamit tegyünk emberré válásunk érdekében, található az, ami erõssé tehet bennünket, ami pontosan lényünk belsejében erõkkel áthatolhat rajtunk. És így ma, hogy bizonyos mértékben ezt a vezértémát, amit megpendítettem, közelebbrõl elmagyarázzam, önöknek ismét egy bizonyos szempontból az emberi lét rejtett oldaláról beszéljek, ami az álom tudattalanságának leplébe burkolódzik...