Drakulát, Erdély egykori véres kezű vajdáját évszázadokkal ezelőtt eltemették, teste azonban mégsem omlott porrá. Az a hír járja, hogy sírjából kikelve minden éjjel hátborzongató portyára indul - szűzleányok vérére szomjúzik...
Drakula holt, de nem halott egészen. Nem tud nyugodni, ameddig nem látja viszont négyszáz évvel azelőtt meggyilkolt hitvesét.
A XIX. század derekán egy messziről jött idegen száll meg a gróf kastélyában. Drakula megdöbbenve látja viszont egykori kedvese arcképét a vendég medáljában, és útnak indul, hogy minden áron és minden eszközzel visszaszerezze újraszületett szerelmét. Kelet Európából Londonba indul, útja során vénből fiatalemberré, emberből vérengző szörnyeteggé változva...
Bram Stoker klasszikusnak számító gótikus regényéből már számos filmváltozat készült, de ezek többsége gyakran megfeledkezett a történet romantikus fonaláról és csupán a véres jelenetekre koncentrált. Coppola monumentális, látványos, pazar kiállítású feldolgozása a mesterhez méltó módon már sokkal árnyaltabban kelti életre a vérszívó legendáját, amely az ő megvilágításában akár nagyszerű szerelmi történetként is felfogható.
