Century III A szél városa

A TŰZ GYŰRŰJE December 29. Róma, éjszaka. Egy férfi menekül titokzatos üldözője elől. Amikor megpillantja Shenget, Mistralt, Harvey-t és Elettrát, rájuk bíz egy táskát, majd továbbrohan. A táskában egy különös fatérkép rejtőzik A nagy kaland elkezdődött! A KŐCSILLAG Március 16. New York a fagy fogságában vergődik. A négy kiválasztott újra együtt. Ezúttal a Kőcsillagra kell rábukkanniuk. De kevés az idő, és nincs visszaút A SZÉL VÁROSA Június 29. Párizs. Alighogy a négy barát megérkezik, máris Ízisz titokzatos vitorlája után kutatnak. Ám az álnok Cybel kisasszony kémei mindenhol a nyomukban vannak Az óra pedig ketyeg. AZ ŐSFORRÁS Szeptember 19. Sanghaj. Harvey, Elettra, Mistral és Sheng küldetése a végéhez közeledik. Ebben a városban teljesedik be minden. Itt talál céljára a négy felkutatott tárgy. Itt köttetik újra Ember és Természet Egyezsége. A szerzőkről: Pierdomenico Baccalario 1974. március 6-án születtem egy kicsi és szép piemontei városkában, Acqui Termében. Erdők között nőttem fel, három kutyával, egy fekete biciklivel és Andreával, aki öt kilométerre lakott tőlünk, és az az öt kilométer végig kemény kaptató volt. Humán tagozatos gimnáziumba jártam, ott kezdtem el írni: különösen unalmas órákon úgy tettem, mint aki jegyzetel, miközben elbeszéléseket találtam ki. Ott ismertem meg egy szenvedélyes baráti kört, amelynek tagjai szerepjátékokat játszottak, és akikkel együtt fantasztikus világokat teremtettünk meg, derítettünk fel. Kíváncsi, bár mértéktartó felfedező vagyok. Amikor a jogi egyetemet végeztem, elnyertem a Premio Battello a Vapore elnevezésű díjat, a La strada del guerriero (A harcos útja) című könyvemmel az a nap volt életem egyik legszebb napja. Azóta jelennek meg a regényeim. Miután megkaptam a diplomámat, dolgoztam múzeumokban és kulturális projekteken, és közben mindig szóra akartam bírni a hajdanvolt idők poros tárgyait, izgalmas történeteket várva tőlük. Utazni kezdtem, új látóhatárok nyíltak meg előttem: Celle Ligure, Pisa, Róma, Verona. Szeretek új helyeket látni, felfedezni új és új életmódokat, még akkor is, ha a végén mindig visszatérek a megszokottba. Van egy különleges hely. A Val di Susa egy fája, amely mellől csodálatos tájra nyílik kilátás. Ha ti is, akárcsak én, imádtok gyalogolni, elmagyarázom, hogy juthattok oda. Addig maradjon titok. Iacopo Bruno Nem tudnám elmagyarázni nektek, miféle szerzet vagyok, de többé-kevésbé így alakult a dolog: van egy különleges barátom, akinek soha sincsen szüksége semmire. Még egészen kicsik voltunk, amikor szeretett volna egy űrhajót És megrajzolta De olyan jól rajzolta le, hogy szakasztott olyan lett, akár az igazi. Belemásztunk és körberepültük szépen a világot. Egy másik alkalommal meg egy ragyogó, piros, kétfedelű repülőgépet kanyarított, egészen hasonlót, csak valamivel kisebbet, mint a Vörös Báróé volt; annyira élethűen sikerült, hogy kis híján belerepültünk az éppen csak felvázolt hatalmas vulkán kráterébe. Ha elálmosodott, csak rajzolt egy ágyat És reggelig aludta benne az igazak álmát. Mindig magánál hordott egy tökéletesen kihegyezett, kéthegyű ceruzát. Most a barátom elutazott Kínába, és nálam hagyta a varázsceruzáját! -