Csöpögő csap

Ars poetica összeálló szövegekbe vések az elnyelt hangokat félve a szóközökbe rejtem útszéli romokból szobrot faragok s tintám görcsösen szivárog nem járok festett fehér vonalon inkább kátyús utcákon botladozva lassan félbevágott kötőjelként a kismutató lapján az elfutó éveket körbeutazom néma rugó-testem a szilárd erőtérben a fecsegő zsivajban néha kattogok nem ismerem pókhálós titok-lényegét nem értem de sikátorok sarkok repedt kövein bőrömre égett rajzok terelnek sírfeliratként görnyedve cipelem életem váza szó és szerelem