Édesanyám sok szép szava

Késő öregségében, kilencvenöt évesen halt meg a hajdani Magay Mariska, de regénybeli vallomásait még annál is később, századik születésnapjának az éjszakáján mondja el írófiának. Szellemárnyként őt ekkor már nem köti sem társadalmi konvenció, sem családi tapintat, sem személyes szégyen: úgy eleveníthet meg mindent, ahogy a maga idején élte át, vagyis gyerek és kislány és nagylány korában. Nyíltan szól önmagáról is, külső-belső kibontakozásáról, egészen a nászéjszakájáig. De családja történetét és a békebeli -majd az első világháborúba sodródó - kisvárosi magyar világot is szinte karnyújtásnyi közelségbe hozza. Különös varázslatnak lehetünk részesei. Magay Mariska szellemárnya egy idestova száz esztendeje elsüllyedt korba vezet el minket, ahol azonban nem vagyunk idegenek: mieink a színek, a hangok, az ízek, az illatok s a gyerek- és felnőtt-lelkek minden rezdülése. Édesanyám sok szép szava nem száll el nyomtalanul az időben: e maradandó könyv által, ki tudja, hány nemzedék lányaiban, fiaiban csendül még vissza.