Egy barátság levelei - Szvjatoszlav Richter és Nyina Dorliak levelei Fejér Pálhoz 1954-1997

Idestova két évtizede lesz, hogy Szvjatoszlav Tyeofilovics Richter teremtő szellemének vulkánja kialudt. De miért is vulkán? Mert talán a legjobban ezzel a szóval lehet jellemezni azt az eruptív energiát, amely ugyan nem tart az idők végeztéig, de amíg működik, addig válogatás nélkül minden, méhében rejlő anyagot a felszínre dobál, átadva azokat egyéb, a végső átalakulást elősegítő természeti folyamatoknak. Ritka s az idő előrehaladtával egyre ritkább a jelenség, ami Richter művészetében megtestesült: az ösztönös ráérzésből fakadó őszinte megrendülés, párosulva a kinyilatkoztatás azonnali igényével. Ezt az emberi habitust, ezt a művészi attitűdöt tükrözi annak a 170 darabból álló levélgyűjteménynek minden sora, amely most először kerül az olvasók elé, s amelynek egy részét Nyina Lvovna Dorliak, Richter életének meghatározó személyisége (társa, kísérője, kamarapartnere, ápolója) írta. Dokumentálja mindenek felett a hitet, ami töretlenül végigkíséri a kezdeti sikereket, a diadal éveit és jellemzően, az életpálya leszálló ágában sem tűnik el. Megdöbbentő és elgondolkodtató adalék mindahhoz a csodához, amit a 20. század talán legkiemelkedőbb előadóművésze életében létrehozott. Ugyanakkor követendő példa azoknak, akik nem sajnálnak semmiféle áldozatot, ha a muzsika legbelső titkainak megismeréséről van szó. Szelíd figyelmeztetés a Richtert és művészetét felületesen megítélők számára s kemény lecke az alázatot és lelkesedést hírből sem ismerőknek. Kocsis Zoltán