Egy csodálatos elme

Huszonegy évesen John Nash egy briliáns, vidám és meglehetősen különcként viselkedő diák a Princeton Egyetemen. Az órák látogatása helyett a nagy ötleteket keresi és meg is találja: a közgazdaságtan addigi alapelveit megcáfolva megalkotja a racionális emberi viselkedésekre vonatkozó, máig leghatásosabbnak bizonyuló elméletet. Tíz évvel később, kiemelkedő matematikusi karrierjének csúcsán – és nem sokkal azután, hogy feleségül vesz egy gyönyörű fiatal fizikusnőt – drámai fordulat áll be az életében. Idegei felmondják a szolgálatot, és kitör rajta a skizofrénia. A következő három évtizedet állandó érzékcsalódásoktól gyötörve, munkára képtelenül, többnyire ideggyógyintézetekbe zárva éli le. Csendes, magába zárkózó, szellemszerű figura, aki időnként kísértetként kóborol a Princeton Egyetem folyosóin. Hatvanévesen hirtelen újra kinyílik számára a világ, amikor skizofréniája soha senki másnál nem tapasztalt enyhülést mutat, majd 1994-ben neki ítélik a közgazdaságtan Nobel-díját. John Nasht felesége és kollégái végtelen türelme és szeretete, valamint saját küzdeni tudása visszatéríti a szellemvilágból. 2001-ben Ron Howard Oscar-díjas filmje a világhírt is meghozza Nash számára. Később 2015-ben, 86 évesen megkapja a legrangosabb matematikai elismerést, az Abel-díjat is, majd rá egy pár hétre autóbalesetben életét vesztette.