Egy világváros három börtöne

Az országos nagy letöltő házak története után a szerző ezúttal a főváros, Budapest előzetes házainak 125 éves történetét írta meg. Az első, a Markó utcai, a Budapesti Királyi Törvényszék Nagy Ignác utcai fogháza a belváros szívében, amelyet 1892-ben adtak át, a második a Pestmegyei Királyi Törvényszék börtönépülete 1921-ből a Gyorskocsi utcában, a harmadik pedig a kőbányai, Venyige utcai munkásszállásokból kialakított modern börtönkomplexum, amely 2000-ben nyílt meg. [...] Nelson Mandela huszonhét évet töltött börtönben, mert kiállt az emberi jogokért, s azért, hogy Dél-Afrika ne posztgyarmati államalakulat, hanem szabad köztársaság legyen. "Azt mondják, addig nem ismerhetsz teljességében egy nemzetet, amíg nem voltál a börtönében" - jelentette ki. A Markó, a Gyorskocsi és a Venyige történetei közbűntényesekkel, politikaiakkal és a börtönök személyzetével, az őrökkel - velük, az alvilágtól elválasztó belső limes gyakran lenézett védőivel - pillantást adhatnak számunkra is, milyenek egy nemzeti lélek sötét bugyrai. Sötétek, mint Dél-Afrikáé, csakhogy itt nálunk a faji elkülönülést, az apartheidet sokáig az osztályharc véres lelki és testi mechanizmusai jelentették.