Erdély - pergőtűzben

Egy negyedszázad távlatából, másként látva az 1989 decemberével kezdődő romániai, erdélyi történéseket és benne a magyar kisebbség sorsát, mint azokban a sokszor egekbe emelő, máskor földbe döngölő időkben, amelyeknek igen gyakran amolyan haditudósítója volt, a szerző elérkezettnek látta az időt a számadásra. Megszólaltatva az erdélyi magyarság életét belülről ismerő Sütő Andrást, Király Károlyt, Markó Bélát, a külső szemlélő Konrád Györgyöt és Pozsgay Imrét, személyes koronatanújaként az 1990-es márciusi interetnikus összecsapásoknak, feltárójaként az azt követő időszak magyarellenes megtorlásainak, a nyilvánvaló jogtiprásoknak, amelyekkel a politikai nyomás hatására az igazságszolgáltatás igyekezett a magyar közösség életét ellehetetleníteni, sokukat elüldözni, illetve bemutatva néhány, a romániai diktatúra éveiben élt, valamilyen módon mártíromságot szenvedett erdélyi magyar életének, meghurcoltatásának és olykor erőszakos vagy legalábbis gyanús körülmények közti halálának történetét, igazolja: a rendszerváltás etnikai színezetét a hatalmi pozícióit, szupremáciáját minden eszközzel védő, főleg az utolsó évtizedekben betelepített románság politikai, szellemi elitje kölcsönözte. Miért kellett ilyen mérhetetlen szenvedéssel kikövezni az Európa felé vezető utat? Egyáltalán volt-e más alternatíva? Ilyen egyediekre, utánozhatatlanokra kellett sikeredniük azoknak az éveknek? A kötetben olvasható interjúk, írások, tanulmányok erre keresik a választ.