Erdélyi történet III.

Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénye tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből 1904-től az első világháború kirobbanásáig. A bonchidai kastély urának, a polihisztor erdélyi arisztokrata írói munkásságának legnagyobb lélegzetű alkotása három részből áll. A család, a diplomáciai indíttatás, a politikai karrier, a kaszinói tagság egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy otthonosan mozogjon a báltermek, a kártyaszobák, a nagy vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben, hiteles és érvényes panorámát festve az erdélyi arisztokráciáról. Bánffy ragyogó tehetségének, nyelvi gazdagságának minden ismérve megcsillan a monumentális regény lapjain. Illés Endre a Megszámláltattál közel negyedszázados első magyarországi kiadásában Berzsenyit idézve „fene fátumot ostromló merészség”-nek nevezi a regényt, íróját pedig olyan embernek tartja, aki gyönyörködik a világban, aki élvezi az életet, akit szórakoztat a világ változatossága, és aki kedvét leli mindenben, ami művészet és erőfeszítés. Ennek a színes és gazdag világnak a leírásáért már önmagában is érdemes kézbe venni ezt a kalandos, de ugyanakkor történetileg hiteles nagyregényt.