Fekete panoptikum

Különc gyilkosok, féllábúak, egy összetákolt generális, kivégzett elefántok, Al Capone sebhelyei, a halál kocsmája, a hóhér magányossága, egy balfácán, akinek eladtak egy villamost, az argentin diktátor, aki elveszített egy távvizelő versenyt, a Szőkeség, egy náci akcióhős és egy kuplé egy halott légiósról. Hogyan ne tellvilmosozzunk (a la William S. Burroughs), és hogyan készül a popkannibál? Sztálin vs. John Wayne, a spanyol király vadászata, Norman Mailer egója, Oszáma pózai, Szent Sebestyén vértanúsága, egy kiválóan célzó bandzsa, két szerencsétlen, akit meglincseltek, a Hasfelmetsző első áldozata és a fenevad nevei. Néhány téma az albacetei bicska élességű iróniával és egy cápa empátiájával megáldott baszk szerző (a PC nyelvezetét hírből sem ismerő, viszont roppant szórakoztató, bár kissé morbid) gyűjteményéből, melyből felsejlik annak a lényege, melyet leegyszerűsítve emberi gonoszságnak hívnak. A kötetet José Guadalupe Posada (1852-1913), neves mexikói közéleti illusztrátor, karikaturista rajzai díszítik, akinek a munkássága megalapozta az immár a mexikói folklór részeként nyilvántartott koponyakultuszt.