Fiamért mindent

Marjam kislánykorától kezdve lázadozott a borzalmas, másodrendű lét ellen, amely afgán nőként a sorsául adatott. Miután gyermekként tanúja volt a nagyanyja és három nagynénje nyomorúságos életének, úgy döntött, hogy inkább fiú szeretne lenni. Később bátor és energikus kabuli kamaszként felháborodott, amikor az oroszok megszállták a hazáját. Nemtetszésének nyilvánosan is hangot adott, és végül el kellett menekülnie az országból, hogy mentse az életét. Úgy tűnt, Amerikában új, szabad élet vár rá, édesapja azonban hagyományos afgán házasságot tervezett számára. Férje erőszakos és brutális embernek bizonyult. A folyamatos megaláztatások, verések és nemi erőszak közepette Marjam a kisfiában találja meg a boldogságot. Csakhogy – miután az asszony nem volt hajlandó tovább tűrni a bántalmazást – kegyetlen férje elrabolta tőle a gyermeket, és visszavitte a háború sújtotta Afganisztánba, hogy az anyja ne találhasson rá.