Halhatatlanság

Az élet rövid, a művészet hosszú, az alkalom mulandó, a tapasztalat csalóka, ítélni nehéz. (Hippokratész) Andrzej Szczeklik (19382012) nemzetközi hírű lengyel orvosprofesszort a halálos ágyán az ember örök vágyálma, a halhatatlanság foglalkoztatta. Nem irodalmi vagy művészi, hanem orvostudományi értelemben. Prométheusz példája lebegett a szeme előtt, aki lelopta az embereknek a tüzet az égről. Egyetlen emberöltő alatt nagyot változott az élet: gondoljunk csak többek közt a penicillinre, a szívátültetésre, a lélegeztetőgépre vagy a DNS klinikai kutatása terén elért eredményekre. A legyőzött régi betegségek nyomában újak támadtak, mint a HIV, a májgyulladás, a méhnyakrák. Átléptünk az új évezredbe a megfejtett genommal, megindult és vérmes reményekkel kecsegtet az őssejtkutatás, lassan talán még a klónozással vagy az embrió felhasználásával kapcsolatos etikai problémák is háttérbe szorulnak. Ha ilyen nagyot fordult a világ, ha minden változik, van-e egyáltalán valami állandó az orvostudományban? Valami, ami áthatja, kering benne, mint a nedvek a növényben, és hajtja előre. Varázslat, mítosz. Egy prométheuszi álom Szczeklik professzor úr megpróbálja kiolvasni és megfejteni ezt az álmot. Az antik Görögországban, a szibériai és az azték sámánoknál, a fáraók Egyiptomában kutat utána, majd átlép a jelenkorba, és olyan eseményekről számol be, melyek közül jó néhánynak maga is tanúja volt. Példaképként pedig Albert Schweitzertől Kalkuttai Teréz anyáig csodálatos egyéniségeket állít elénk az orvoslás történetéből. A Halhatatlanság egy nagy humanista végakarata, amelyet a modern orvostudománynak saját érdekében és a mi érdekünkben meg kell értenie és végre kell hajtania..