Halottak, s akik még halunk

Ritka és tiszteletre méltó vállalkozás ez a portrésorozat, amellyel halott pályatársainak állít emléket Sumonyi Zoltán. Belelapoz a harminc évvel ezelőtti antológiába, s fájdalmasan látja, hogy az ott szereplő hatvankilenc kortársa közül már harmincheten halottak. Nézi akkori fotóikat, néhány szóval megrajzolja jellegzetes arcvonásaikat, egy-egy rövid idézetet is átvesz az akkori verseikből, miközben - akár egy sírkőlapon - megírja életkorukat is: hány évesek 1987-ben és hogy hány évet éltek még azután. Ez a szinte egyedülálló gesztus lehetne érzelgősen dagályos is, de a lapidáris tömörség, meg a vállalt tartalmi követelmények nem engednek az ellágyulás kísértésének. Így készülnek a nyolcsoros portrék, amelyek Francois Villon Kis Testamentuma versformáját követik, s amelyeket névsor szerint helyez el egy virtuális Panteonba.