Hátsó ülés

A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője első verseivel rögtön az élvonalbeli folyóiratok kedvelt szerzője lett. Különös hangulatú, egyfajta tipikusan rosmeri idegenségérzetre építő versei a vágy erejének, szégyenének/büszke vállalásának, eleve célt tévesztésének dokumentumai - a sajáttal és a másikkal, a mássággal és a társadalommal vívott, identitásért folyó harc leképeződései. Rosmer János versei a magyar homoerotikus irodalom legjobb hagyományába ágyazódnak be. HÁTSÓ ÜLÉS Nehezen és mégis hirtelenül tört elő, befejezhetetlen vers marad, melyben mélyben, mélyben úsznak a szavak, s az áradás medre olyan alakú, mint a férfigerinc: váza van és tartása és benövi a testesülő civilizáció, ahogy ezt a szagot, melynél intimebb nincs, testté tudja formálni az aktus keresetlensége és muzsikája, most nem etikus leírni magát a műveletet, legfeljebb azt az ízt, melyben tej, méz és meleg szar vegyül olyan arányban, ahogy a harmónia önti el a verset. Hogy őt illeti-e, ami nékem nyújt örömet, s ami arisztokratikus közönyében pállik, szaglik, árad, hogy több-e, mint ami bennem képez elvakultságot, nem fog kiderülni ebből a versből se, melyet itt írok egy kocsi hátsó ülésén, ahol a tárgy fölmutatta magát nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni.