Ideglenes

Ezek az egyes szám első személyben írt, monológszerű szövegek és harmadik személyben elbeszélt, kegyetlenségig lecsupaszított történetek egyszerre tragikusak és megkapóak, gyakran groteszkül szórakoztatóak. Hol valami sajátosan északi sötétség, hol nyugtalan, nagyvárosi önpusztító identitáskeresés, hol pedig emelkedett poétikum sejlik fel bennük. Nyelvhasználata mindig témáihoz és az elbeszélő egyéniségéhez illeszkedik. Az élő finn nyelv több regisztere és regionális változata is megszólal e szövegekben: a beszélt nyelvtől, olykor szlengtől egészen az észak-finn tornio-völgyi tájszólásig. Az ellenállhatatlan, kegyetlen humorral előadott tömör élettörténetecskék rendkívül színes szereplőgárdát vonultatnak fel: az egyedülálló, sokgyermekes házisárkánytól és egészséges önkritikával rendelkező élveteg asszonyságtól az alkoholmámorban coming-outoló lelkipásztorig, lelkiismeret-furdalásos orvvadászig, a harmadik világból nőt vásárló vénlegényig. A mai finn társadalomnak görbe tükröt tartó egyperces-füzér embersorsait ellenpontozzák a groteszk állatmesékben feltűnő gyilkos jávorszarvasok, ideges méhek, autókat elkötő rozsomákok és magányosan elhunyt gazdájukból csemegéző, melegszívű kutyák.