Imakönyvbe írt levelek

Mivel nincs egy kis darabka papirosom sem, elhatároztam, hogy az imakönyv üres papiros szélein fogok Neked naponta írni. A jó Isten talán nem haragszik meg rám ezért. Az imakönyv vagy imádságos könyv olyan könyvecske, amelyből annak használója közelebb kerülhet az Úrhoz és önmagához is. Egykoron minden asszony és férfi saját imádságos könyvet használt. Nemcsak a misén, istentiszteleten, de otthon is, esténként, napközben is elolvasva egy-egy imádságot. Aki viszont a kezébe veszi ezt a kis kötetet, az nem imádságokat, hanem az imakönyv lapjaira írt leveleket olvashat. Mátyus Ferencet, az édesapámat az imakönyve mentette meg és hozta haza orosz hadifogolytáborokból. A Kongreganisták Kézikönyvébe, a Mária-Kongregáció ájtatossága és szabályai tizennegyedik kiadásába írta leveleit várandós feleségéhez. Az írások, amelyeket az imakönyv nyomtatott sorai fölé, kétoldalt mellé és alá írt, amint az a facsimile oldalakon látszik, naplószerűen, dátummal kerültek egymás után. 1945. október 6-ától kezdve összesen 47 levelet írt anyánkhoz, miközben elimádkozta legszebb fohászait, az otthoniakért és hazakerüléséért. A levelek csak a képzelet szárnyán keltek útra. A valóságban ott maradtak a lapokon, a nyomtatástól üres helyeken, hogy hosszú évtizedekkel később majd hét évtized elteltét követően jussanak el azokhoz is, akiknek nem íródtak a sorok.