Írások az új zenéről

Ez a kötet az új zene kérdésében megnyilatkozó zeneszerzők - mindenekelőtt Arnold Schönberg és tanítványai - írásaiból válogat. A gyűjtemény részben hiánypótló céllal készült: olyan jelentős, zenetörténeti munkákban sokat hivatkozott szövegek kaptak benne helyet, amelyeknek eddig még nem létezett magyar fordítása. Az írások kiválasztásakor mindazonáltal tartalmi megfontolások is érvényesültek. Mindenekelőtt az a szándék, hogy a különböző műfajú szövegek a teljesség hiányában is sokoldalúan, több látószögből mutassák be azokat a diskurzusokat, amelyek a zeneművészet 20. század eleji változásaiban érintett komponisták között vagy azok részvételével, szélesebb körben zajlottak. Az itt egymás mellé-mögé állított dokumentumok kimondottan egy olyan, átmeneti időszakot kívánnak megidézni, amely sokkal inkább szólt tervekről és küzdelmekről, mintsem látványos eredményekről és kiérlelt koncepciókról, és amelyben mindennaposnak számított, hogy a legradikálisabb, jövőorientált esztétikák szerzői az általuk támadott hagyományba tökéletesen illeszkedő zeneműveket alkottak, vagy épp fordítva: azok, akik kompozíciókkal a legmesszebbre távolodtak a klasszikus-romantikus örökségtől, esztétikai nézeteikben még nem tudtak megszabadulni a romantikus eszméktől és hagyományoktól. Az Írások az új zenéről mindezek mellett a címében szereplő fogalom kialakulásáról és korabeli értelmezéseiről is némi információval szolgál, és a zenetudományitól eltérő perspektívából mutathatja meg, hogy a zeneszerzők a 20. század első évtizedeiben mit is értettek "új zenén", illetve "újdonságon" és "újszerűségen" általában. Reményeink szerint az itt közölt vitairatok, előadások, elemzések egytől-egyig értékes források lehetnek mindazok számára, akik szeretnék megismerni a 20. század eleji zene történetét, illetve a korszak zenei-esztétikai gondolkodását. Szerzők: Arnold Schönberg, Paul Bekker, Alban Berg, Ferruccio Busoni, Hans Pfitzner, Anton Webern.