Isten igent mond ránk

Karl Barth (1886-1968) és Emil Brunner (1889-1966) emblematikus párosként, a dialektika-teológia meghatározó alakjaiként indultak. Szellemi-lelki rokonságuk vitathatatlan. Mindketten megkerülhetetlen alakjai a 20. század protestáns teológiatörténetének. Ez még akkor is így van, ha a természeti teológiáról folytatott vitájuk a Barmeni Teológiai Nyilatkozat elfogadásának évében vált egészen élessé. (...) A vita a későbbiekben is nagy hullámokat vert, de a magyar református teológusok Barthra és Brunnerre egyaránt kíváncsiak voltak, hiszen a magyar református teológiának mindketten fontos impulzusokat adtak, sőt az őket hallgató magyar tanítványaik egy életre hálás kötődéssel lettek gazdagabbak. (...) A tömeghitetlenséggel és szekularizációval küzdő, üzenete felől is bizonytalanná váló egyházban mindkét teológus azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az egyház legyen ismét igazán egyházzá, álljon az Isten igéje alapjára. Ismerje fel sajátos rendeltetését e világban, és ez a felismerés mozgósítani fogja az egyházat. A gyülekezetgondozásból kiindulva a missziói egyház képét erősítették előadásaikkal. Miközben az elmúlt évtizedekben Karl Barth neve folyamatosan jelen volt egyházi életünkben, addig Emil Brunner gondolatai méltatlanul háttérbe szorultak, és kevésbé lettek ismertek. (...) A reformáció jubileumi évében adósságtörlesztés ez a tanulmánykötet, amelyben sok értékes, Magyarországon eddig még nem ismert írás, levél és kutatási eredmény mutat rá Karl Barth és Emil Brunner párhuzamos teológiai pályájára, gondolatvilágára, tanításaik közös és eltérő hangsúlyaira. Fekete Károly református püspök