Jégtörő Mátyás

Lélekvándorlás. Az ember mint a természeti lényeknél, akár egy bolhánál sem több, sem kevesebb teremtmény. Szellem és az átszellemített dolgok egysége. E témák különösen foglalkoztatják a mai olvasót, aki meglepetve ismer rájuk Tamási Áron 1936-ban írt regényében. Az író a mese filozófusa, a mítoszok, népmesék nyelvén beszél a végső kérdésekről, valóban úgy, ahogy a mesékben megszokhattuk: a legfantasztikusabb fordulatok is az erdélyi valóság jelenségeiként kerülnek elénk. Tamásit idézve: „a emberi létezés örömének zászlója alatt, vagyis abban a világban, melyet tudatunk alatt hordozunk”. A Jó és a Rossz örök küzdelmében a növényeknek varázserejük van, az állatok emberi nyelven szólalnak meg. A Palatinus Kiadó - a Tamási Áron Alapítvánnyal karöltve - rövid időn belül három, Babits szerint is egymás folytatásaként olvasható Tamási-regénnyel jelentkezik, azonos formátumban: az Ábel a rengetegben az Ábel-trilógiától külön szemlélhető és évezhető mű, amely egyenesen a Jégtörő Mátyás lapjaihoz vezet, s ezt követi a közvetlen folytatás, a Ragyog egy csillag, amely majd Jégtörő Mátyás fölcseperedését meséli el.