Jóféle csönd

A vers nincs egyedül. Jön egy szó, aztán még egy, betűk feketeserege jön, csatasorba áll, háborúba indul a papírmezőkön, meglódul a képzelet, rövid szótagok pergő gyöngysora, érzetek és előérzetek hullámzanak, képek páraszerű lüktetése, tündöklő mélabúja, és a zenéje, ahogy megcsendül a szavak kristályteste, és a lélegzet ősi-örök ritmusára tajtékzik tovább. A vers nincs egyedül. Itt vannak például Jóna Dávid versei. (Turczi István) Jóna Dávid markáns, meditatív, tehát ha kell, szükségszerűen nagyon is konkrét, hol tömör, hol hömpölygő, versei egy lármás kor helyzetjelentései, ugyanakkor a mindenkiben meglévő belső hang igényét fogalmazzák meg: vágyat arra a csöndre, amely harmóniát is hordoz, hordozhat... (Kaiser László)