Jól fésült mennydörgés

Hat- vagy hétéves lehettem, amikor írni kezdtem. Klasszikus spanyol szerzőket igyekeztem utánozni, például Miguel de Cervantest. Összeállítottam elég hitvány angolsággal egy görög mitológiai kézikönyvfélét, nyilvánvalóan Lempriére-től puskáztam. Talán ez volt az első irodalmi kalandom. Az első elbeszélésem egy Cervantes stílusában írt, meglehetősen badar írás volt, amolyan régimódi szerelmes történet, La visera fatal (A végzetes sisak) volt a címe. Iskolai füzetekbe, szép betűkkel írtam le ezeket a szövegeket. Apám sosem avatkozott közbe. Azt akarta, hogy kövessem csak el a magam hibáit; egyszer pedig ezt mondta: „A gyerekek nevelik a szülőket, nem fordítva.” Talán kilencéves lehettem, amikor lefordítottam spanyolra Oscar Wilde-tól A boldog herceget, amit kiadott egy Buenos Aires-i napilap, az El País. Szerzőként csak „Jorge Borges” volt megadva, így az emberek természetesen apám fordításának vélték.” A Jól fésült mennydörgés különleges kötet; először olvashatók benne Jorge Luis Borges összegyűjtött novellái, az azokhoz készült, különböző kiadásokban megjelent elő- és utószavakkal; valamint szerző önéletírása, melyet a The New Yorker hasábjain, 1970-ben publikált.