Kagylócska

Aki Ferdinandy György novelláit, kisprózáit ismeri, nagyjából tudja, mire számíthat: olvasmányos, mégis árnyalt, finom gondolatisággal átszőtt, lírai elemekkel megemelt emlékezőprózára. Lebilincselő a gazdag életanyag, a franciás könnyedség, ahogy saját és embertársai gyarlóságait számba veszi, a latin-amerikai érzékiség, a finom humor. Szépek és pontosak az ujjai közül kirajzolódó asszonyképek, lányportrék. Szélesre nyitja az olvasó előtt ablakát, mégis rejtőzködő tud maradni e kitárulkozásban is. Éppen annyira enged be a magánvilágába, amennyire az elegáns, jó ízlésű, ízű még. E kötet történeteinek középpontjában egy trópusi nő áll: Kagylócska. Kagylócska, aki mégis több, mint önmaga: összesít sokféle nőtípust, archetípust, mintha szintetizálója lenne a nőiségnek, rajta keresztül tud kibomlani a teljesség, a keresett másik fél, a bolyongó férfilélek kikötője, otthona. Ferdinandy György nem másolja a valóságot, bár történetei sok személyes elemet tartalmaznak, hanem inkább lépőkőnek, alapanyagnak tekinti: új valóságokat kever ki a palettáján, amelyek, ha ilyen formában nem is történtek meg, megtörténhettek volna.