Kaszt

Jassó Judit sajátos világának hősei fokozatosan vesztik el hamvasságukat, és egyre több lesz ben-nük a műanyag, egymás gyerekét nevelik a legóvárosokban, amelyek mellett nem jut hely a halot-taiknak. A Kaszt szereplői számára a kívánatost nem a siker, csupán a normalitás testesíti meg. A minden kommunikációban meghorzsolódó odúlakók átvergődnek, végigkallódnak az életen, és amíg elég tiszták ahhoz, hogy bemocskolódjanak, viaskodnak nemcsak hozzájuk méltatlan környe-zetükkel, hanem elsősorban saját magukkal. Mondják, hogy vagy elmenekülünk, vagy megvéd va-laki, vagy meghalunk. Riasztó, de nem idegen tapasztalatok, szép és letisztult mondatokban. Berg-man, papíron. "Az öngyilkosság olyan, hogy te fordítod a falhoz saját magad. Valahol szép. A hátad mögé kerülsz, ahol már nem kell farkasszemet nézni az elmúlt évekkel, kudarccal, fájdalommal, és többé a sikerek sem számítanak. Csak szorítod a kezed a tarkódra, és hagyod, hogy a fejed a falba verődjön, amíg vége nem lesz." (Szil Ágnes)