Két emelet boldogság

Horváth Sándor könyve a Kádár-korszak szociálpolitikájának mindennapos társadalmi gyakorlatokra kifejtett hatását vizsgálja. Mindezt a városi közigazgatás szintjén keletkezett iratok alapján teszi, ugyanis egyedül e dokumentumok szintjén került kapcsolatba a „kérvényező” és a „gondoskodó állam” hivatalnoka, ezen a vizsgálati terepen a hivatalnokok a mindennapos ügyintézés terhétől sújtva voltak kénytelenek az emberek állami juttatásait szabályozni és felügyelni. A téma kutatására az iratanyag bősége és a közigazgatás hierarchizáltsága mellett azért Budapestet választotta, mert a városi igazgatás kiépültsége lehetővé tette, hogy a szociálpolitikai intézmények majd minden válfaja virágozzék a fővárosban (szemben a vidéki városokkal). A szerző előfeltevése, hogy részben annak köszönhette a rendszer a társadalmi bázisát, hogy az általa megteremtett, az államtól látszólag egyre lazábban függő, mégis tartósan az állami újraelosztásból legnagyobb arányban részesülő társadalmi csoportok váltak a nyugati jóléti rendszert sajátos formában megvalósító „szociálpolitika” kegyeltjeivé. Emellett a társadalombiztosítás kiterjesztése és a lakáselosztási rendszer változása biztos hátteret nyújtott azok számára, akik a második gazdaságban szerzett jövedelmüket az állami juttatásokkal egészíthették ki. A kádári szociálpolitika ennek függvényében olyan társadalmi bázist növelő politikai eszközként és nyelvhasználati módként is meghatározható, amely folyamatosan a „társadalmi igazságosságra” hivatkozva a rendszer stabilitását növelte. Így a „társadalmi egyenlőtlenségek” növekedése a szocialista korszakban korántsem gyengítette a rendszer támogatottságát, sokkal inkább erősítette. A könyv a Kádár-korszak naponta megkötött kompromisszumainak terheit is vizsgálva az alábbi kérdéseket járja körül: Milyen jelentésváltozásokon ment keresztül a szociálpolitika szó és milyen helyzetekben alkalmazták a fogalmat a budapesti városi igazgatásban, valamint az országos politikában? Milyen irányban változott a legfontosabb szociális kérdésként kezelt lakáselosztási rendszer, miként ábrázolták állami gondoskodásként a lakáselosztást? Miként változtatta meg az állam a társadalombiztosítás kiterjesztése révén a társadalom önmaga integráltságáról alkotott elképzeléseit, a generációk egymásra utaltságát és a családok mindennapjait? A szegénység és a paternalista gondoskodási formák szélére csúszott, vagy oda taszított budapestiek története hogyan fest a városi hivatalok nézőpontjából?