Két part között fut a víz

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményikhangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik… A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul „odahaza”, Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, „idehaza”, a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett… „Tamás Mihály azt mutatja meg, hogy egy gyökeres, vérbeli és jellegzetesen szlovenszkói ember egész életében miképp dolgoznak az idő mérgei és ellenmérgei.” (Féja Géza, 1936)