Két zsoldos

"1922-1927. Az öt év kétszeresen is a kezdeteké: egy ragyogóan indult írói pályáé és az erdélyi magyar irodalomé. Sipos Domokos irodalomalapító volt, és novellái olvastán pillanatra sem tudjuk feledni: nemcsak egy író, de egy irodalom útkeresését követjük. Mondhatnánk, hogy egy irodalom vajúdásának máig időszerű dokumentumait adja közre ez a kötet. De inkább azt mondjuk: a (kisebbségi) magyar irodalom sem zárkózhat kuriózumszerűségbe"" és valamiféle mártír-dacba. Egyetemesen is érthetőnek érdekfeszítőnek, vonzónak értéknek kell lennie. Ezért Sipos Domokos erdélyi magyar író novelláiról csupán azt kell elmondanunk, hogy évszázad múltán is friss, valódi értékként hatnak ezek a történetek, amelyekkel (a kortársak vallomásai egyértelműek!) a szerző lerakta az első világháború utáni erdélyi irodalom alapjait. A Két zsoldos című elbeszélése pedig minden európai számára érthetően, nem magyar fájdalomba bezárkózottan képes ábrázolni a Trianon-traumát"" a niederbronni Fritz és Walter von Hagenau Nyugat-Európát Erdéllyel összekötő történetében. A könyv megjelenését támogatta az NKA."