Ki az én és melyik én?

"Ki az én és melyik én?" E kötet címe létező fordítások lehetséges továbbírásaként ajánlja fel Szent Ágoston nevezetes mondatának önkényes magyar megfelelőjét. A Vallomások kilencedik könyvében a vallomástevő alany önkeresésének személyes pátoszával hangzik fel a kérdés: Quis ego et qualis ego? (Továbbra is szabad, noha pontosabb fordításban: "Ki vagyok én és milyen vagyok?") Ágoston az Istennel szemben önmagára eszmélő én alakulását követi nyomon. Az itt olvasható írásokban az általában vett énre irányuló, azt némiképp eltávolító tekintet - "Ki az én és melyik én?" - a huszadik századi irodalmi modernség szövegvilágát tartja szem előtt, anélkül azonban, hogy elfordulna személyiség és transzcendencia viszonyának augustinusi kérdésétől. Legfőképpen azt fürkészi, hogy az olvasás tapasztalata milyen irányokat nyit meg a mindenkori Másikkal szembesülő, azt befogadó én önértelmezése előtt. A kötet egyik tanulmányát idézve: "A levél személyessége nehezen gondolható el másként, mint írás és írói identitás keletkezésének kölcsönössége felől. Ami viszont azt is jelenti, hogy a levélfikció önmagától elkülönböző én-je az írás valósággyarapító folyamatában mint a lehetséges én valósága nyilvánul meg, azaz keletkezése párhuzamos a művészi alkotótevékenységgel" (A késleltetett személyesség szövegtere Rilke leveleiben). Könyvünk a levélíró Rilke megközelítése mellett Radnóti Miklós, Babits Mihály, Paul Celan, Ottlik Géza, Nemes Nagy Ágnes, Esterházy Péter, Borbély Szilárd és W. G. Sebald művészetéről, valamint a kortárs magyar irodalomtudomány néhány figyelemre méltó vállalkozásáról közöl tanulmányokat.